2015. május 4., hétfő

Móra Ferenc - A világ vándora

Esőre állt az idő.
Siettem haza, hogy meg ne ázzak. Feltartottam tenyeremet az ég felé. Csakugyan belehullott egy nagy esőcsepp.

Somogyi László - Esőben

Hazavittem, s megnéztem a szobámban. A nagy esőcsepp még ott feküdt a tenyeremen.
- Ejnye, nem kívánkozol ki a társaidhoz? Kieresszelek-e közéjük? - kérdeztem az esőcsepptől.
-  Ha hívnak, megyek. Hiába marasztalsz. Ha nem hívnak, maradok, hiába küldesz. - felelte az esőcsepp.
- Mégy ám, ha eresztlek. De ha a markomat összeszorítom, tudom, hogy meg sem tudsz mozdulni.
- Úgy eltűnök, hogy észre sem veszed.
- Kis csöppecske, ne légy olyan elbizakodott! Tudd meg, hogy nagy az ember hatalma!
- Tudom én azt. Láttam én már embert. Egyszer egy vízimolnárnak a malmát elsodorta a megáradt patak. Én is abban a patakban voltam.

Udvardy Béláné - Vízimalom

- Hát hogy kerültél ide olyan messziről?
- Nagy sora van annak.
- Hol, merre vándoroltál, fürge esőcseppecske?
- Bevándoroltam én már az egész világot, a tenger fenekétől fel a csillagokig. Nincs nyugalmam sehol De utamat sem tudja állni senki, semmi.
- Mikor születtél te kis esőcseppecske?
- Sok száz esztendeje annak. A
patak elvitt a folyóba, a folyó a folyamba, a folyam a tengerbe. A tengerből a nap melege felkapott, attól a szél elkapott, havas hegyek tetejére ledobott, onnan a hegyi patak elragadott a völgybe. A völgyből a felhőbe, felhőkből a földre már annyiszor szálltam, hogy annak se szeri, se száma.
- Nagyon öreg lehetsz már, te vízcsöppecske!
- De megfiatalodom minden
percben. Ma vízcsöpp vagyok, holnap pára, holnapután harmat.
- Szegény csöppecske, sokat fáradtál már, pihenj meg itt minálunk.
- Nem lehet, már hívnak. Mennem kell.
- De hát ki hív téged? Ki parancsol neked?
- A nap. 
Akárhonnan felszívhat, s nekem mennem kell, ha akarok, ha nem.


- Ne félj csöppecske! Én megvédelek! Beleteszlek  ebbe a pohárba, a pohárkát leviszem a pincébe, ott ugyan meg nem talál a nap.

A csöppecske nem felelt semmit. A tenyeremre tekintek, hát már eltűnt onnan. A zápor elállt, a nap kisütött, s felszipppantotta a csöppet. A világ vándora ebben a percben már ott lebegett fönt az égen, valamelyik aranyszélű felhőben.


Móra Ferenc. A világ vándora

1. Műfaja - Mesés ismeretközlés
2. Szereplők - Az író és a vízcsöppecske.
3. Téma - A víz körforgása.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...